A népművészet

A népművészet

A néprajztudomány felfogásában népművészetnek tekinthető minden olyan műalkotás, amelyeket a hagyományos paraszti társadalom (népi kultúra), illetve Európán kívül a törzsi társadalmak, természeti népek hoztak létre.

A népművészet azokból az alkotásokból áll, amelyeket a nép a maga szükségletére hoz létre saját hagyományai alapján. Idetartozó művészeti ágak: népköltészet, népzene, néptánc, népviselet, népi díszítőművészet.

Egy másik definíció szerint népművészetnek tekinthető minden alkotás, ahol az alkotás technikáját, formavilágát az alkotók nem iskolai körülmények között sajátították el. E meghatározás alapján létezik városi népművészet is (városi folklór).

Az, amit ma tárgyalkotó népművészetnek, népi iparművészetnek, esetleg hagyományos kézművesiparnak nevezünk, néhány évszázaddal ezelőtt, természetes közegében, a paraszti kultúrában az életvitel benső szervezőerejeként működött, a megalkotott tárgyak az emberek hétköznapi életének részei voltak. Az emberek akkoriban még beleszülettek a hagyományba, a környezetük rendezettségének élményét is adó tárgyak megalkotásához szükséges tudást, miként korábban, évezredeken keresztül mozdulatról mozdulatra adták át.

Az utóbbi századokban a rendkívül felgyorsult társadalmi, gazdasági változások következtében gyengült a hagyomány korábban meghatározó ereje. A népi kultúrát évszázadokon keresztül őrző, ápoló, gazdagító és örökítő hagyományos paraszti közösségek felbomlottak. Az idősebb nemzedékek kihalásával szertefoszlott az élő népi műveltség, a hagyomány őrizte tudás. A gyors életformaváltással az egyén helyzete is gyökeresen megváltozott, a hagyománytalan világban talajvesztetté, gyökértelenné vált. Mindezekből fakadóan megváltozott a népművészet szerepe, jelentősége is.